FLEGT; az illegális fakitermelés fájának távoltartása az EU-tól: EU parlamenti és tanácsi rendelet tervezet

FLEGT = Forest Law Enforcement, Governance and Trade = az erdőgazdálkodás szabályozása és irányítása és az erdészeti termékek kereskedelme. Ezt a bonyolult címet kapta az illegális fakitermelés, illetve az ebből származó fa EU piacra jutása elleni küzdelem.

Idén október végére készült egy EU rendelet tervezet a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról. (Igazolási rendszer arról, hogy nem illegális forrásból származik a fa és a fatermék.) Az ehhez vezető folyamatot és a tervezetet ismertetem az alábbiakban.

Úgy tűnik, hogy ez a rendelet előbb-utóbb megszületik, azt elkerülni már nem lehet. Amikor majd kihirdetik, akkor az EU összes országában a 7. naptól hatályos lesz, azonban az azt követő 2 év múlva kell elkezdeni alkalmazni.

Az érintett termékkör gyakorlatilag minden, ami fából van:

gömbfa*; talpfa; fűrészárú; furnér; rétegeltlemez, melyekre már a 2173/2005/EK FLEGT rendelet is vonatkozik és ezeket bővíti az új tervezet a továbbiakkal:

papíripari rostos alapanyag; fabútor; épület; tűzifa, fűrészpor, apríték, brikett és hasonlók; ács- és épületasztalos termékek, benne a parketta, stb.; forgácslemez; rostlemez; fatömb; keret; láda, raklap, kábeldob, és hasonló fa csomagolóanyagok; hordó és más kádáripari termékek. (Részletes és vámtarifaszámokkal pontosított felsorolás az alábbi kapcsolón elérhető tervezetben található.)

*Magyarul: Hengeresfa, csak a vámtarifa még mindig ezt a helytelen szót használja.

Összefoglaló a rendelet tervezethez (pdf 5 oldal, magyarul)

A rendelettervezet, indoklással (pdf 37 oldal, magyarul)

Hatásvizsgálat a rendelettervezethez (pdf 61 oldal, angolul, érdekes)

Az illegális fakitermelés - amellett, hogy az erdőpusztulás egyik legfontosabb közvetlen előidézője - ellehetetleníti az erdészeti ágazat irányítását és a fenntartható erdőgazdálkodást, amely pedig elengedhetetlenül szükséges azon intézkedések hatékony végrehajtásához, amelyeket az éghajlatváltozásról szóló, a 2012 utáni időszakra vonatkozó nemzetközi megállapodás keretében kívánnak megvalósítani.

Az illegális fakitermelésből származó termékek alacsony ára sérti az európai fa- és fatermékpiaci szereplők és alkalmazottaik érdekeit. A javaslat célja e probléma megszüntetése egyenlő feltételek biztosításával mind az ágazat, mind az alkalmazottak számára.

Hosszú ideje tart e téren az EU jogalkotása. 2001-ben Baliban volt magas szintű találkozó, majd 2002-ben a fenntartható fejlődéssel foglalkozó világszintű csúcstalálkozón született e tárgyban kötelezettségvállalás. 2003-ban pedig az Európai Bizottság készített az Európai Parlament és Tanács részére közleményt, melyben javaslatot tett a FLEGT cselekvési tervre, amelynek központi eleme volt a FLEGT engedélyezési rendszer.

A FLEGT engedélyezési rendszer szerint a fa exportja az érintett országokból az EU-ba olyan (FLEGT-) engedélyhez lenne kötve, amely igazolja, hogy a fát a vonatkozó nemzeti joggal összhangban termelték ki. A Tanács 2005-ben elfogadta a partnerországokból származó fa EU-ba történő behozatalának jogi keretét képező FLEGT-rendeletet (2173/2005/EK rendelet [magyarul]), és felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen azon termelő országokkal és regionális szervezetekkel, amelyek készségüket fejezték ki arra, hogy önkéntes partnerségi megállapodást (Voluntary Partnership Agreement, VPA) kötnek az EU-val.

2008 októberéig öt ország - Malajzia, Indonézia, Kamerun, Kongó (Brazzaville) és Ghána - kezdte meg a tárgyalást az EU-val kötendő ilyen megállapodásról, és nem hivatalos egyeztetés folyik számos más termelő országgal, amelyek érdeklődésüket fejezték ki. Az első VPA-t Ghánával parafálták szeptemberben. Tekintettel arra, hogy mennyi idő áll rendelkezésre az egyes VPA-k végrehajtására, valamint hogy fennáll az intézkedések kijátszásának és a pénzmosásnak a veszélye, a VPA-k önmagukban nem képesek kezelni az illegális fakitermelés problémáját.

Mivel FLEGT VPA-t egyes fontos fatermelő országok nem kívánnak kötni az EU-val, illetve a többoldalú folyamatok eredménytelenek, vagy nagyon lassúak is lehetnek, ezért vált kívánatossá további intézkedések elfogadása, beleértve az illegálisan kitermelt fa EU-ba behozatalának megakadályozására irányuló jogi szabályozást is, amire már a 2005. évi cselekvési terv is felhívta a figyelmet. 2006. óta vizsgálja a Bizottság milyen megoldás lenne a legjobb és arra jutott, hogy olyan rendeletet kell alkotni, amely meghatározza a piacon fát és faterméket forgalmazó piaci szereplők kötelezettségeit.

Négy lehetőséget is megvizsgáltak, majd elvetettek, most az ötödiknél tartanak, melynek lényege, hogy a közösségi piacon a fa és faterméket forgalmazó valamennyi szereplőtől kellő gondosságot követelne meg a javasolt szabályozás.

Ez az opció megköveteli a piaci szereplőktől, hogy kellő gondossággal és legjobb képességük szerint győződjenek meg róla, hogy a közösségi piacon általuk forgalmazott fa és fatermékek legális fakitermelésből származnak. Az opció hátterében az az alapelv áll, hogy a hatékony stratégiáknak olyan stabil szabályozási rendszerek kialakítására kell irányulnia, amelyek az illegálisan kitermelt fa közösségi piacról való kizárását célozzák.

A javaslat lényege, hogy a hatálya alá tartozó piaci szereplők olyan rendszereket és eljárásokat alkalmaznak, amellyel legjobb képességük szerint biztosítják, hogy a közösségi piacon kizárólag legális kitermelésből származó fát és fatermékeket forgalmaznak.

A megbízható erdőgazdálkodási gyakorlattal rendelkező, különösen az EU-val FLEGT VPA-t kötő országokból való termékbeszerzést ösztönzi. Költségei arányosak a Közösségnek azzal az igényével, hogy javuljon az illegális fakitermelésre és az azzal kapcsolatos kereskedelemre vonatkozó szabályozás hatékonysága. Idővel maguk a piaci szereplők is meg fogják tapasztalni az illegális fatermékek piacról való kizárásából származó előnyöket.

Az érdekeltek szervezeteivel folytatott konzultációk egyik kérdése, amiben nem volt egyetértés az, hogy vonatkozzon-e ez az opció a hazai termelésből származó fára, hiszen az EU-n belül kevés illegális fakitermeléssel kapcsolatos eset fordul elő. A Bizottság által javasolt rendelet azokra a piaci szereplőkre is vonatkozik, amelyek hazai termelésből származó fát és fatermékeket forgalmaznak a közösségi piacon.

Egy másik felmerülő kérdés a kompozit termékekre vonatkozó szabályozási követelmények alkalmazásának gyakorlati kivitelezése volt. Az érdekeltek többsége itt olyan egységes koncepcióban látta a megoldást, amely a fa- és fatermékpiac valamennyi szereplőjének egyenlő feltételeket biztosít.

A javaslat arra a pillanatra összpontosít, amikor a fa és fatermékek - származási helyüktől függetlenül - első ízben jelennek meg a közösségi piacon, oly módon, hogy meghatározza azon piaci szereplők kötelezettségeit, amelyek a fa és fatermékeket a közösségi piacon értékesítik.

A tervezetből az indoklás 3. pontjában és ott derül ki, hogy az EU-belföldi termelésű fára és fatermékre is vonatkozik, hogy a 4. cikkben a kellő gondosság elvén alapuló rendszerek szabályozásakor az (1) a) pontban a piaci forgalomba bocsátott árukörre semmilyen megkötés nincs, hogy ez az áru importból, vagy belföldről származik-e.

Ez a 4. cikk azonban csak a kereteket tartalmazza a kellő gondosság elvén alapuló rendszerek leendő gyakorlati alkalmazásához. A rendelet tervezet sem itt, sem a további szövegében nem tartalmazza részletesen, hogy mit is kell kockázatkezelési eljárás és kockázat alatt érteni. Ugyanakkor a belső ellenőrzések lehetőségét is csak megemlíti, de nem fejti ki. E helyett a Bizottság hatáskörébe utalja, hogy az majd végrehajtási intézkedéseket fogadjon el.

Ernyő-szervezetünk, az Európai Faipari Szövetség (CEI-Bois) azon a véleményen volt, hogy ez a szabály újabb bürokratikus terheket tesz majd a vállalkozókra, ezért különösen aggályosnak tartja, hogy a részletszabályok nem jelennek meg már most a rendelettervezetben, hanem ezekhez szabad kezet kapna a Bizottság. A javaslat megfordítja a bizonyítási kötelezettség irányát, ami nem fogadható el. Nincs eléggé kifejtve a rendelettervezet. Így versenyképességi hátrányt okozhat más térségek vállalkozóival szemben. Véleményük szerint a részletszabályokat is magának a rendeletnek kell tartalmaznia annak érdekében, hogy megítélhető legyen annak hatása az érintett vállalkozói körre.

A CEPF, az Erdőtulajdonosok Európai Szövetsége ezen túl nem ért egyet azzal, hogy a rendelet vonatkozzon a belföldi eredetű termékekre is.

A FAGOSZ és a MEGOSZ is a fentieknek megfelelő véleményt adta a tervezettel kapcsolatban az e jogalkotási folyamatban Magyarországról résztvevő FVM-nek, illetve saját EU ernyő érdekképviseleti szervezeteiknek is, kiegészítve azzal, hogy az új hazai Erdőtörvény alakuló tervezete éppen nemzeti szabályt fog bevezetni az erdőkből kikerülő fa nyomon követésére és eredetének igazolására.

Az már biztosan látható, hogy előbb-utóbb megszületik a fent leírt EU rendelet és akkor bizonyosan többlet adminisztrációt okoz majd a cégeknek és a hatóságoknak is. Ez lehet hogy csak pár év múlva lesz, de elsősorban azon vállalkozásoknak, melyek az EU-n kívüli területekről importálnak fát vagy bármely faterméket, érdemes jó előre odafigyelniük erre a folyamatra. Nekik bizonyosan arra kell kényszeríteniük beszállítóikat, hogy azok igazolják: a terméket (pl. bútort, fűrészárut, parkettát, falemezt, stb.) nem illegális eredetű fából állították elő.

Az még nem tisztázott, hogy az EU-belföldi fából faterméket előállítók számára mit is jelent majd ez a tervezett intézkedés. Hasonlóan érdekes kérdés, hogy az EU erdőgazdálkodóinak faeladásaik során milyen többlet adminisztrációt okoz majd ez a rendelet. A hamarosan várható új magyar Erdőtörvény betartása várhatóan egyben a bemutatott EU rendeletnek megfelelést is biztosítja majd.

Az ismertetést írta: Mőcsényi Miklós