Versenyképesség vizsgálat a magyar bútoriparban

A hazai bútoripar versenyképességének felmérése érdekében végzett kutatást a szerző 2007 év tavaszán. Célja a hazai bútoripar rendszerváltást követő átalakulásának, fejlődésének, nehézségeinek feltárása, illetve a kiút lehetőségeinek megjelölése volt egy doktori értekezés keretében.

Az értekezés jelszavául a "NIL DESPERANDUM" latin közmondást választotta, melynek jelentése kissé szabad magyar fordításban: semmi csüggedés!, semmi reményvesztés! Ez nem véletlen, mert a magyar bútoripar helyzete napjainkban nagyon nehéznek tekinthető. A politikai és gazdasági rendszerváltást követően mára mind politikai, mind gazdasági téren igen komoly problémákkal, nagyfokú feszültségekkel terhelt helyzet alakult ki. Rengeteg a probléma, a megoldásra váró tennivaló - néhány területen viszont látszanak a kilábalási lehetőségek gyenge fényei, reményei. A disszertáció bútoriparunk jelenlegi helyzetének felmérésével és a fejlődési lehetőségek bemutatásával igyekszik a bútoripar területén tapasztalható reményvesztést, apátiát kedvezőbb irányba terelni, ezért a mottó: "semmi csüggedés!, semmi reményvesztés!"

A kutatás eredményeképpen összeállított, a versenyképes
bútoripari "ideális" vállalkozás modelljének 24 fő
ismertető jegye az alábbi:

- stratégiai és versenyorientált gondolkodás;

- folyamatos innováció;

- egyedi igények kielégítése személyes, közvetlen vevőkapcsolatokon,
személyre szabott, magas szintű, komplex szolgáltatásokon
keresztül;

- exportorientáltság;

- egyedi, ill. kisszériás gyártás;

- rendszeres megjelenés új termékekkel;

- igényes alapanyagok felhasználása;

- igényes, kiváló minőségű gyártás;

- univerzálisan felszerelt, modern kisüzemi technológia;

- kreativitás;

- rendszeres piackutatás;

- a hazai piac relevanciája;

- a vásárlói elvárásoknak megfelelő minőség és kiegészítő
szolgáltatások;

- lojális, lelkes, támogató alkalmazottak;

- rugalmas, a környezeti változásokra érzékeny, adaptív szervezeti
struktúra;

- jól motivált alkalmazottak - nyitott, dinamikus vezetési stílus;

- 40-50 fő közötti vállalatnagyság;

- Benchmarking technikák alkalmazása;

- a sikertényezők tudatosítása, kiváló kommunikáció
(kifelé, befelé);

- támogató jellegű kontrollingtevékenység;

- pénzügyi stabilitás és folyamatos likviditás;

A kutatás módszere

A felmérés módszere szakértői mélyinterjúk készítése volt, ennek során a szerző 20 bútorgyártó céget keresett fel, járt 2 alapanyaggyártó, ill. -kereskedő és 2 gépgyártó, ill. -kereskedő cégnél. A megkeresett vállalkozások között volt 1-1 gyártó-kereskedő, kereskedő- tervező, illetve tervező-kivitelező, és beszélgetett 2 további kollégával a szakmai szervezetek képviseletében. 29 cégvezetővel, ill. -tulajdonossal találkozott, és a bútoripar valamennyi szegmensében - ami 14 szakterületet jelentett - az illetékes vezetőkkel készítette el a mélyinterjúkat, melyek során 31 témakörben kérte ki a szakma irányítóinak véleményét. A szakértői interjúvázlat részei a következők: az adott vállalkozás jellemzőinek (vállalkozási forma, alkalmazotti létszám, külföldi tulajdoni hányad, éves nettó árbevétel) rögzítése után a bútoripar sajátosságainak elemzése általánosságban, úgymint makro-, ill. mikrokörnyezeti tényezők, piacliberalizáció, EU-ba lépésünk hatásai, Kína-Lengyelország előretörése, az internethasználat terjedése, a vásárlási szokások változása. A következő részben a bútoripari szakágazat versenyképességét befolyásoló tényezők szerepeltek, ezek a termelési tényezők, adottságok (input), a keresleti tényezők, a vállalati struktúra, stratégia, a kapcsolódó és támogató szektorok szerepe voltak. Majd következett a szakágazatra vonatkozó SWOT-analízis.

A SWOT-analízis segítségével meghatározott jól működő és versenyképes bútorgyártó cég 5 legfontosabb stratégiai jellemzője a következő: A bútoripar liberalizálása és diverzifikálódása következtében a piaci igényekhez igazodó termékstratégia és megfelelő árpolitika segítségével tudja a vállalat versenyhelyzetét erősíteni. Ez jelenti a feldolgozottabb alapanyag beépítését a késztermékbe, a felületkezelési technológia fejlesztését, a minőség jelentős javítását, új termékek piaci bevezetését, valamint a termelékenység és a költségtakarékosság emelését. A termékstratégia-váltás a bútorgyártóknál jó néhány esetben a teljes termékváltást eredményezheti. Egyes gyártók a magasabb minőséget képviselő egyedi és esetenként exkluzív bútorok termelésével, a magasabb nyereséghányad beépítésével biztosítják a növekedéshez szükséges profittömeget, más gyártók törekvése az, hogy közületek, szállodák, egészségügyi intézmények felújítása során az élénkülő keresletet kihasználják. A stratégia fontos lépése a piaci kereslethez, valamint a kapacitások kihasználásához racionálisan igazodó szükséges mértékű alkalmazotti és dolgozói létszám kialakítása, ezzel együtt az élőmunka termelékenységének és költséghatékonyságának jelentős emelése. Fontos nyomaték van a munkaerő célirányos képzésén is. Nagyon hangsúlyos a tulajdonosi szerkezethez igazodó innovatív szervezeti struktúra kialakítása is, valamint ezzel egyidejűleg a szervezeti kultúra folyamatos fejlesztése. Lényeges stratégiai elem a vállalati személyiség (Corporate Identity) tudatos formálásaőreklamációk gyors elintézése.

A válaszok kiértékelése

Hazánk Európai Unióhoz csatlakozását követően a magyar bútoriparban lényeges adminisztrációs egyszerűsítések és a kereskedelmi tevékenység felgyorsulása valósultak meg. Jelentősebb anyagi előnyökhöz bútoriparunk a csatlakozás után nem jutott. A makro- és mikrogazdasági tényezők módosulása, a piacliberalizáció a vásárlói szokások változásához és a piaci pozíciók átrendeződéséhez vezettek. A vásárlók igen kis hányada képes csak a drágább bútorokat megvenni, a magyar bútor iránti kereslet visszaesett. Ez a kedvezőtlen állapot elkeserítette a magyar termelőket, ráadásul a szakmán belüli bérszínvonal is elmarad az ipari átlagtól. (Kivételt csak a külföldi tulajdonú cégek jelentenek.) A területen tapasztalható általános forráshiány a pályázati rendszer hiányosságaiból is következik. A 2000-ben beindított Széchenyi-program sokat változtatott a kedvezőtlen helyzeten, de 2003-tól a támogatási rendszer egyre kedvezőtlenebb tendenciák irányába terelődött. A bútoriparban nagyon jó beruházási lehetőségek állnak rendelkezésre. A magyar vásárlókra az egészségtudatosság, az ergonómia figyelembevétele nem jellemző, a környezetkímélés szempontjaival nem törődnek, pedig pl. a kínai bútorokkal talán még ismeretlen betegségeket terjesztő anyagok, baktériumok is bekerülhetnek lakásukba. A magyar bútorok egyediességét, trendkövetését, esztétikus megjelenését csak a tehetősebb vásárlók igénylik. Ennek a rétegnek az elérésével, s remények szerint ennek a középrétegnek a gyarapodásával azt a minőségi vásárlói kört találhatjuk meg, amelyet nem érint a lengyel és a távolkeleti dömpingáru. A minőségi termékek gyártásához kapcsolódó exportpiacok kiépítésére erős akarat jellemző a bútoripar valamennyi részterületén. Az a gyártói kör, amelyik képes a ny.-európai piacra exportálni, azaz minőséget termel, és ott meg is találja a fizetőképes keresletet, nem függ olyan mértékben a magyar piac állapotától. A külföldi tulajdonú cégeknek biztos anyaországbeli piaci kapcsolata van. A szakmai kultúra és a szakképzettség európai viszonylatban is alacsony fokú. Pedig a szakma korszerű technológiai háttere biztosított, a helyzet kizárólag anyagi és akaratbeli tényezőkre vezethető vissza. A szakmai terület K+F tevékenysége gyenge, pedig a kreativitás, mint erősség került a SWOTanalízisbe. Ennek ellenére rendszerint csak utánozzuk, másoljuk a külföldi bútorokat, és ez csak a pénzhiánnyal magyarázható. A designtevékenység általában alacsony színvonalú. Kevés a jó magyar bútortervező a cégeknél, de egyre többen ismerik fel a magyar bútorgyártás területén a tekintélynövelés érdekében a design jelentőségét, és egyre több belsőépítészt és bútortervezőt igyekeznek a munkájukba bevonni. A vezetés, a szakmai irányítás, a menedzsment szerepe általában - a külföldi tulajdonú cégeket kivéve - gyengének minősíthető. A magyar márkák kiépítésére élénk törekvések tapasztalhatók a jobb helyzetű cégeknél, de megfelelő, távolba látó stratégiával ritkán találkozni. A bútoripari vállalkozásokra nagyon gyenge marketingtevékenység jellemző. A vállalkozások ismertté válásához, termékeinek bemutatásához és piacképességének javításához napjainkban a leghatékonyabb módszernek az internet használata, a színvonalas, jól kezelhető saját honlap tekinthető. A szakmai szövetségek munkája nem elég hatékony, viszont a klaszterek létrehozása és működése előremutató fejlődési lehetőségeket biztosíthat. Előnyösnek ítélhető, hogy a szakfolyóiratok, szakkönyvek szerepe felértékelődött, sokan használják, tájékozódnak belőlük (még a vevők is). Következtetések A magyar bútoripar további fejlődéséhez, presztízsének növeléséhez ugyan sok, de csupán apró feladat javítására kell törekedni. A specializáción alapuló kooperáció a termelékenység növekedését eredményezhetné, továbbá a kompetitív előnyöket kihasználva tehetné versenyképesebbé a magyar bútoripart. A kkv-k klaszteresedve, illetve az együttműködések egyéb formáit kihasználva alkalmassá válhatnak új lehetőségek kihasználására, pl. nagyobb projektek elnyerésére, amelyet a nagyságrendbeli korlát miatt nem tudnának elvállalni, s ezzel bővíthető a kilábalás lehetőségeinek köre az Európai Unió projektjeibe való bekapcsolódás révén. A terület pesszimista felfogását az optimizmus irányába kell fordítani, kissé növelni kell a szövetkezésre, összefogásra való hajlamot, az egymás iránti bizalmat kell erősíteni. Növelni kell a szakmai igényességet (egyes cégeknél ez már meg is valósult),a szakmai képzés színvonalát, állami részről pedig a kis- és középvállalkozók nagyobb mértékű anyagi támogatását kell biztosítani, ebben a lobbi szerepe is fontos lenne. A magyarok az élet nagyon sok területén bizonyították már az egész világon, hogy inkább átlag feletti képességekkel rendelkeznek. Mi is képesek lennénk, képesek vagyunk olasz vagy skandináv minőséget és színvonalat produkálni a bútorok területén. Viszonylag könnyen tudnánk az ő elismert szintjükre emelkedni, de ehhez kicsit kitartóbban, nagyobb összefogással kellene tevékenykedni mindazoknak, akiknek munkája közvetlenül, ill. közvetve a bútoriparhoz kapcsolódik.

A szerző őszintén reméli, hogy a bútoripar valamennyi részterületéről begyűjtött vélemények és tapasztalatok közreadása alapján elemzésének következtetéseit, iránymutatásait a szakmában sok vezető és dolgozó magáévá teszi. Továbbá elfogadja a "semmi csüggedés!" jelszavát is és minden erejét latba vetve, a mainál sokkal jobb közérzettel és optimistább hangulatban küzd az általa választott igen szép és sok örömet, sikerélményt is biztosító bútoriparunk helyzetének javítása érdekében. Lehessünk végre büszkék Európában, sőt esetleg az egész világon elismertnek tekintett magyar bútorra!

Dr. Peczár Andrea - Ph.D.