Bódogh István (1908-1988) emlékülés

A Bútorszövetség és a Faipari Tudományos Egyesület 2008. október 14-én emlékülést rendezett Bódogh István, a bútoros szakma nagy öregje születésének 100. és halálának 20. évfordulójára.

A Bútorszövetség székhelyén tartott összejövetelen 24-en vettek részt és jelen volt leánya Lökősné Bódogh Klára is.

Tóth Eszter (Bútorszövetség) megnyitója után az ünnepelt életútját dr.Tóth Sándor ismertette, majd a megjelentek hozzászólásukban idézték fel emlékeiket.

Bódogh István, akit "Pista bácsi"-ként ismertek, tiszteltek és szerettek a bútoros szakmában, felejthetetlen, vidám egyéniség volt, hihetetlen teherbírás, gyakorlatias gondolkodás és tettek, közvetlen modor, emberszeretet jellemezte.

Bódogh István életútjának főbb állomásai:

1908. május 31-én született Budapesten. Apját, Bódog Lajost asztalos művezetőként jegyzi az anyakönyv, anyját Burian Juliannát Ferencvárosi lakosként. Tudjuk, hogy 1922 és 1925 között Neogrády József asztalosmesternél volt asztalos tanonc.

Dolgozott a Lingel Bútorgyárban, ahol a tulajdonos Lingel Károly felfigyelt rá és 1938 körül külföldre küldte. Ez sokak szerint az akkoriban divatos "valcolás" a segédek vándorlása, tapasztalatszerzése volt. Kiel-be került, ahol favázas repülőket készítettek és szakmai irányultságú főiskola működött. Itt töltött el 4 évet. Hazatérte után (?) be is nősült Lingelékhez, bekapcsolódott a gyár munkájába. Többször járt rövidebb külföldi tanulmányúton Németországban, Angliában. Tudjuk, hogy feleségével, majd leányával Budapesten, az Üllői úton lakott egészen 1960-ig. Az öreg Lingel 1944-ben átadta neki a gyár vezetését. A II. világháború idején, a szovjet csapatok elhordták a bútorgyár készletét.

Bódogh Istvánt, szakmai elismertsége alapján megbízták a Lingel Bútorgyár államosításával. Ez abban az időben különleges eset volt, hogy egy háború előtti kapitalista vezetőt (talán résztulajdonost is) ezzel a feladattal bízzanak meg. 1948-tól a Könnyűipari Minisztérium Faipari Főoosztályán 17 évig dolgozott, ő volt az iparági főmérnök. Nagy Józsefné könnyűipari minisztertől kapta 1963. márciusában azt a megbízást, hogy a Budapesti Bútorgyár (a volt Lingel Bútorgyár), a Minőségi Bútorgyár, az Egri Bútorgyár, az Otthon Bútorgyár, az Angyalföldi Bútorgyár és az Újpesti Asztalosárugyár összevonásával keletkező új vállalat főmérnöki teendőit lássa el, és haladéktalanul kezdje meg az összevonást. Ez a vállalat lett a Budapesti Bútoripari Vállalat, amelynek első főmérnöke, majd igazgató-főmérnöke volt 1963-1965 között.

1965 és 1987 között a Faipari Gyártástervező, megváltozott nevén a Bútoripari Tervező Iroda, a későbbi Bútoripari Fejlesztési Intézet (BIFI), majd Vállalkozás állományába került szervezési főmérnöki címmel. Eközben zajlott a bútoripari rekonstrukció, ahol a volt tanácsi bútorgyárak rekonstrukciójánál, üzemindításánál kamatoztatták gazdag szakmai tapasztalatát, szervező készségét, vitalitását. A gyárak: Agria Bútorgyár, Balaton Bútorgyár, Kanizsa Bútorgyár, Szatmár Bútorgyár, Budapesti Bútoripari Vállalat, Szék és Kárpitosipari Vállalat, Tisza Bútoripari Vállalat. Járogatott a Kecskeméti Asztalos Szövetkezethez is, sőt a Vas megyei Faipari Vállalathoz is Szentgotthárdra.

Élete végéig gyalupad mellett is dolgozott, odaállt a gép mellé is, gyalult, politúrozott, nemcsak mondta, meg is tudta mutatni a szakmai fogásokat. Ifjúkorában aktívan sportolt, a zuglói "Törökőr" ifi csapatában futballozott.

A budapesti Műegyetemen oktatta a faiparosokat, a leendő gépészmérnököket, népszerűek voltak előadásai az Iparművészeti Főiskolán is. Alapító tagja volt a Faipari Tudományos Egyesületnek, a FATE Bútoripari Szakosztályának: ez utóbbinak elnöke 1950-1962 és 1966-1973 között. Számos előadást tartott MTESZ és FATE fórumokon. 1963-ban elsőként kapta meg az Egyesület által abban az évben alapított "Faipar fejlesztéséért" emlékérmet.

Lökősné Bódogh Klára

dr. Tóth Sándor