Felhívás fejlesztőknek: szalagfűrészre mozgó védőburkolat a 2 cm szabadmagasság betartásához

A minden fűrésziparral foglalkozó termelő vállalkozás vezetői előtt köztudott, hogy a szalagfűrészek esetében munkabiztonsági előírás, hogy a munkadarab és a szalagfűrész védőburkolata között legfeljebb 2 cm lehet. Tehát mozgó fűrészszalag legfeljebb 2 cm-en maradhat szabadon. Ezt a követelményt olyan alapanyag feldolgozásánál, melynél a szelvények magassága azonos és a szelvények keresztmetszete négyzetes, be is lehet tartani a burkolatnak a mindenkori vágandó anyaghoz beállításával.

Azonban, ha a munkadarabok keresztmetszete nem négyzetes, hanem háromszög, és a munkadarabot forgatva kell körbefűrészelni, ráadásul az egymást követő darabok keresztmetszete nem azonos és egy darabon belül is változik a keresztmetszet, akkor a legfeljebb 2 cm-es szabadmagasság követelményét gyakorlatilag lehetetlen betartani.

Ez pedig a termelő cégnek akár jelentős munkavédelmi bírságba is kerülhet.

A fenti általános leírásnak leginkább a dongagyártás egyik művelete felel meg. Az előzetesen kézzel, vagy hidraulikus ékkel készül háromszög keresztmetszetű hasítványokat kell szabályos dongafrízekké körbefűrészelni.

Ahol nem hasítványból indulnak, hanem fűrésszel bontják a rönköt tükrösvágásokkal, ott is forgatni kell a dongaalapanyagot körbeszabáskor, a probléma tehát azonos.

A feladat tehát ez: Az első vágás a palást felől, tehát a magasabb oldalon van.

A második vágás ugyanakkor a hasítvány bél felőli oldalán a keresztmetszet szerinti háromszög csúcsánál van.

A harmadik vágás pedig merőleges a palástoldalira.

Jól látható, hogy egy hasítványon belül a palást és a bél felőli vágási magasságok lényegesen eltérnek egymástól, majd a palástra merőleges vágás magassága is eltér az előző kettőétől. Ráadásul egy hasítványon belül is változhat a magasság, az egymást követő darabok pedig éppen hasítás miatt biztosan nem egyforma keresztmetszetűek.

Az biztos, hogy a robosztus szalagvezető és egyben burkolati elemet nem lehet minden vágáshoz hozzáállítani, így nem lehet dolgozni. Ha a három féle vágást - feltéve, hogy van elég hely a csarnokban - külön-külön gépekre tennék, az rengeteg anyagmozgatással járna, ami annak rakodási többlet puffer terület igényén túl óriási többlet terhelés lenne a dolgozóknak is. Meg eleve, egy hasítványt jobb ha egy dolgozó munkál körbe, akkor egyvalaki szeme és szaktudása szerint halad a munka, továbbá a teljesítmény mérése és ösztönzése is így oldható meg jól.

Talán megoldás lenne egy olyan mozgó, kisméretű védőburkolat toldat elem a szalag előtt, amelyet valamilyen módon az alá tolt munkadarab maga állít be az éppen szükséges aktuális magasságra, tehát a fa pillanatnyi vastagsága + 2 cm-re. Ennek az elemnek, hogy háromszög keresztmetszet vágásakor meg ne akassza a munkadarabot nyilván az alsó sarkait le kellene vágni, ami még igazán egyszerű.

Azonban hogyan tudjon a gyorsan mozgó munkadarabhoz mindig igazodni, mitől bírja a tényleges üzemi körülményeket? Továbbá ha valamilyen görgő tapogatná le a fát a védőlemez mozgatásához, az, vagy bármely más mechanizmus nem takarhatja ki a dolgozó szeme elől a fűrészszalagot, hiszen neki mindig látnia kell, hogy pontosan hol vág.

Csúcstechnika: Léteznek mm pontosságú lézeres távolságmérő műszerek, tehát a fának a vágási helyen aktuális vastagságát így is lehetne folyamatosan mérni. A kérdés, hogy a mérőfény - illetve annak jelfogó műszere - a gyorsan áttolt fa méretváltozását képes-e elég gyorsan követni. Ha pedig ez megoldható, milyen motort vezérelne ez a jel, amely motornak és végül a hozzá kapcsolt védőburkolat-toldatnak biztonságosan és megfelelő sebességgel kell beállnia az indulási magasságba, majd követnie a munkadarab alakváltozását és a vágás befejezése után lecsuknia.

Íme talán sikerült elég szabatosan megfogalmazni a feladatot. Ha bárkinek lenne megoldási javaslata e problémára, ami persze a fenti két ötlettől eltérő is lehet, kérjük jelentkezzen a FATÁJ szerkesztőségénél és igyekszünk összekötni potenciális felhasználóval.

Ha pedig lesz ipari körülmények között működőképes, a dolgozónak (könnyen működik, nem akadályozza a munkát) és a munkaadójának (könnyen felszerelhető, nem romlik el minduntalan, elfogadja a munkavédelmi hatóság, méltányos az ára) is megfelelő megoldás, arról szívesen beszámolunk majd.

Mőcsényi Miklós