Több erdő a Nemzeti Parkokhoz? (mai MTI hír kapcsán)

Mai hír az MTI portálon:

A nemzeti parkok kezeljék a területükön lévő erdőket 2008. július 14. 10:56

Erről kapcsolóról ugyan csak az előfizetési oldal érhető el, de a hír maga hamar megjelent pl. a greenfo.hu, vagy a figyelo.hu helyen is.

Figyelemre méltó a három forrásban a cím változása:

MTI: "A nemzeti parkok kezeljék a területükön lévő erdőket"

Greenfo: "A nemzeti parkok kezeljék erdeiket"

Figyelő: "A nemzeti parkok kezelik majd erdőiket"

Az MTI adta eredeti címet, a másik két hely vagy félreértette, vagy nem értette, vagy valami más hiba adódhatott. Valójában azonban az eredeti címben is van logikai hiba.

A helyzet persze nem is egyszerű, hiszen a nemzeti park nem szervezet, hanem a nemzeti park természetvédelmi kategóriába sorolt terület neve. A szervezetek, melyekhez bármi tartozhat, a nemzeti park igazgatóságok, rövidítve: NPI, melyek költségvetési szervezetek, de ugyanúgy gazdálkodnak, mint az erdőgazdaságok. Országosan a nemzeti parki védelmi besorolású erdők döntő többségét az állami erdészeti zrt-k vagyonkezelik, illetve ők is erdőgazdálkodnak ott.

2005-ig a NPI-nak hatósági jogkörük is volt, azóta azonban a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek (zöldhatóság) létrejöttével e funkciójuk megszűnt és csupán a vagyonkezelésükben lévő területeken gazdálkodnak speciális célaiknak megfelelően. A NPI-ok továbbra is költségvetési szervezetek maradtak. A zöldhatóságoknak tehát van országos lefedettségű illetékességi területe, a NPI-nak viszont nincs, ez utóbbiak a saját vagyonkezelési területükön ugyanolyan gazdálkodók, mint pl. az erdőgazdaságok.

A három címhez visszatérve: nem mindegy, hogy "kezeljék", vagy "kezelik majd", azonban a "területükön lévő erdők" értelmezése az igazi kérdés. A közlemény tartalmából ugyanis az derül ki, hogy a NPI-nak a területükön lévő erdők, mellé mások területén lévő edőket szeretné a nyilatkozó odaadatni. Tehát itt területszerző akcióról van szó.

A közlemény alcíme:

A nemzeti parkok területén lévő erdők kezelői joga a profitorientált erdőgazdaságoktól kerüljön át a nemzeti parkokhoz - ismertette javaslatát Szabó Imre zöldminiszter, aki ma találkozott Fülöp Sándor zöldombudsmannal.

A közlemény szövege:

A miniszter az MTI kérdésére elmondta: a kevesebb fakitermelés miatt bevétel kiesés éri az államot, viszont a nemzeti parkok területén telepítendő új erdők megnövelik Magyarország szén-dioxid kibocsátási kvótáját, amelyet 30-40 milliárd forintért lehet értékesíteni.

A gazdasági társasági formában működő állami erdőgazdaságok ma legálisan végezhetnek tarvágást - jelentette ki a miniszter. Ezért szorgalmazza, hogy a nemzeti parkok területén lévő erdők kezelői joga a parkoké legyen. Ezzel nem a profit lesz az erdőgazdálkodás vezérlő elve, hanem a levegő védelem és a jóléti funkciók lépnek a helyére.

Szabó Imre elmondta, hogy ma reggel találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel is, aki támogatja javaslatát, de korábbi tárgyalásain egyetértett kezdeményezésével Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is.

Fülöp Sándor a környezet védelme érdekében egy széleskörű platformot javasolt, amelynek részesei a hatóságok mellett a társadalmi szervezetek, a tudomány képviselői, de a bűnüldözők is. Ezzel egymást erősítő hálózat jön létre - mondta a zöld ombudsman. A hivatala a tárcával közösen sokat tehet a környezetvédelmi jog egységesítésért is - tette hozzá.

Az MTI közlemény első bekezdése teljesen zavaros. Nyelvtani szempontból helyes, de egyébként nem. Az önmagában igaz, hogy a kevesebb fakitermelés miatt bevétel kiesés éri az államot. (Pontosabban a csökkenő faértékesítés, valamint a csökkenő munkaigény miatt a befizetett áfa, a bérek közterhei és egyéb költségvetési bevételek csökkennek.) Érdemes megjegyezni, hogy talán ez az első nyilvános elismerése e ténynek, a gazdálkodásból NPI-hoz kerülés elvi esetére.

A "NP-ok területén telepítendő új erdők" fordulat figyelemre méltó. Kérdés, hogy az erdőtelepítés lehetőségéhez mi köze van bármely meglévő erdő esetleges vagyonkezelő váltásának. Csak azért kérdés ez, mert meglévő erdő területére (tetejére) nem lehet további erdőt telepíteni. Ezen az úton tehát az ország CO2 kvótája sem növelhető. A NPI által vagyonkezelt területek között vannak gyepek, legelők és egyéb fával nem borított, nem erdő művelési ágú területek. Ezeken elvileg lehetne erdőt telepíteni a CO2 kvóta bővülése, vagy bármely egyéb cél érdekében, azonban valószínű, hogy e - szinte biztosan valamilyen védettségi fokozatban lévő - területek egyikén sem felelne meg ez a Természetvédelmi törvény szellemének.

Ha a NPI-ok vonzáskörzetébe tartozó, de nem NPI-i mezőgazdasági területek erdősítéséről lenne szó, akkor azt azok tulajdonosaival is meg kellene beszélni. Persze továbbra is kérdés, hogy ehhez mi köze van erdőgazdasági erdők NPI-hoz terelésének. A magánerdők telepítői, ha a közleményben szereplő 40-50 Md Ft-nyi kvótaeladásnak csak kis részét megkapnák, bizonyára szívesen vállalkoznának az erdőtelepítésre, mint ahogy tették ezt még nem oly régen (2007.), mikor évi 20 ezer ha erdőt telepítettek. A támogatási kondíciók változása miatt azonban e kedvük erősen alábbhagyott: 2008-ra 2 ezer ha erdőtelepítésre lehet számítani.

Ha tehát a tényleges cél jelentős mennyiségű CO2 kvóta értékesítése erdőtelepítés útján, azt a boltot a magánterületek gazdálkodóival lehet megkötni, ehhez az erdőgazdasági területek NPI-hoz terlésének semmi köze nincs.

Ha mégsem ez, hanem valami más az elérendő cél, annak során viszont figyelembe kell venni hogy a könyvjóváírás intézménye a rendszerváltozással megszűnt. A költségvetési intézmény NPI ha "átvenne" erdőt az erdőgazdaságtól, pl. ingyenes átadás módszerével, ez csak az erdőre vonatkozhatna, amely nem szerepel értékkel az erdőgazdaságok könyveiben. Ha adott erdőnek nincs is megállapított vagyonértéke, kíváncsi lennék, hogy az APEH mit szólna ezen átadáshoz és nem állapíttatná-e meg az értéket csak azért, hogy aztán az ügylet utáni áfát beszedhesse. (Egyéb illetékek??)

Ennél "húzosabb" tételek azonban azok az erdőben lévő beépített vagyontárgyak (utak, stb), melyek viszont értékkel szerepelnek a vagyongazdálkodásra szerződött erdőgazdaságok könyveiben. Ezeket ugyanis ingyenesen csak az erdőgazdaság tulajdonosa, az MNV Zrt engedélyével lehetne átadni, ami nem valószínű. Egyébként viszont ki kellene fizetni az értéket az átvevőnek + áfa. (Az már csak részletkérdés, hogy egyenes, vagy fordított áfa, de nem tanácsos ezt elvéteni, mert volt már eset, hogy hibázás után az APEH ilyenkor duplán beszedte + büntetés.)

Az első bekezdésből úgy tűnik, hogy a mézesmadzag a kvóaleadás milliárdjai, amivel valaki nagyon megvezetett valakit.

A tarvágáshoz, mint indokláshoz: A hatályos Erdőtörvény alapján bármely erdőgazdálkodó, a Nemzeti Park Igazgatóság, az erdőgazdasági zrt., a magán erdőtulajdonos, illetve erdőgazdálkodó, a vízügy, az egyház, az önkormányzat, tehát bármely erdőgazdálkodó legálisan végezhet tarvágást. Persze nem csak úgy a saját feje után, hanem az állam által elkészített érvényes körzeti erdőterv alapján. Ezt az MGSZH Erdészeti Igazgatóságai készítik, de az elkészülő terveket minden esetben leegyeztetik a természetvédelmi hatósággal is, amely e tervet aláírásával elfogadja. (E folyamatban háttérintézményként gyakran részt vesznek a NPI-ok is!!) Tehát minden egyes tarvágás végrehajtása megfelel az Erdőtörvénynek és a Természetvédelmi törvénynek is.

A vezérlő elv: Azt azért érdemes lenne kiszámolni és közzétenni, hogy ha az erdőgazdaságok által vagyonkezelt nemzeti parki védelmi besorolású összes erdőben (mintegy 160 e ha) tejes mértékben megszűnne az erdőgazdálkodás, az pontosan évi hány m3-rel csökkentené a hazai fakitermelést, és ebből következően hány családban csökkennének jelentősen a megélhetés bevételei olyan vidékeken, ahol más munkatehetőség nincs. Persze az sem közömbös, hogy a faipari cégek esetében alapanyag hiányában hánynak kellene bezárnia, vagy milyen mértékben csökkentenék tevékenységüket. Költségvetési kapcsolatok, szociális következmények, vidékvisszafejlesztés, ...

Nemzeti park védelmi kategóriába először 1972-ben soroltak erdőterületet a Bükk hegységben. A nemzeti park védettségű területek zömét a rendszerváltozás előtt jelölték ki. Arra azonban akkor senki nem gondolt, hogy e területeken ne lehetne továbbra is erdődazdálkodni. Lehet, csak bizonyos korlátozásokkal.

Könnyen előfordulhat, hogy felül kellene vizsgálni e területek védelmi besorolását. A közkiadások szempontjából pedig kifejezetten hasznos lenne azt megvizsgálni, hogy mely vagyonkezelőnél oldható meg olcsóbban a nemzeti parki védelmi besorolású területek vagyonkezelése a NPI-oknál, vagy az erdőgazdaságoknál. Most az erdőgazdaságok évente kimutatják az e területeken gazdálkodásuk korlátozása miatt keletkező többletköltségeiket és bevételkieséseiket, de ezt a köz javára végzett munkájukat nem tudják senkinek sem leszámlázni. Nem lehet, hogy a NPI-ok esetében e tételek megjelennének közvetlen költségvetési forrásigényként? Mennyi?

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egyetértése: Mint az egyik erdészeti érdekképviselet titkárságának vezetője nagyon kíváncsi lennék, hogy hol és milyen formában hangozhatott el ez, hiszen számos többszereplős érdekképviseleti egyeztetéseinken ilyen egyetértésről nem szereztünk tudomást. Talán valami félreértés történt.

Fenti fejtegetésemben én is elkövethettem félreértést, vagy hibát, éppen ezért nagyon kíváncsian várom, hogy másoknak ehhez mi a véleménye: Mőcsényi Miklós, főtitkár, FAGOSZ