FAGOSZ-MEGOSZ-OEE közös állásfoglalás és vélemény
"A környezetügy középtávu stratégiája" című vitaanyaghoz

A KvVM 2008 januárra elkészítette, és március elején közzétette "A környezetügy középtávú stratégiája" című vitaanyagot, (pdf, 572 kB) amely letölthető a fenti kapcsolóról, vagy elérhető a KvVM honlapján. A vitaanyaghoz március végéig lehet hozzászólni, arról véleményt mondani.

A vitaanyag a környezetügy minden témájával foglalkozik, melyek között természetesen az erdőkkel kapcsolatban is vannak megállapítások, illetve célkitűzések. Ezeket olyan jellegűeknek és súlyuaknak ítélte meg a FAGOSZ, a MEGOSZ és az OEE, hogy célszerűnek látszott a vitaanyagra közös állásfoglalást készíteni és azt az elnökök aláírásával közvetlenül Fodor Gábornak, a KvVM miniszterének megküldeni. A levél az alábbi, melyhez további négy oldalas melléklet tartozik, a részletek kifejtésével.

A közös levél annak mellékletével együtt. (pdf, 196 kB)

Fodor Gábor úr részére

miniszter

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

1011 Budapest, Fő utca 44-50.

Tisztelt Miniszter Úr!

Közös állásfoglalás és vélemény "A környezetügy középtávú stratégiája" című vitaanyagról

A KvVM honlapján elérhető "A környezetügy középtávú stratégiája" című vitaanyag, melyhez az ott megadott e-mail címre a hónap végéig lehet véleményt adni. A MEGOSZ, a FAGOSZ és az OEE tagsága erősen érintett a stratégia egyes kijelentései és céljai által, ezért véleményünket közvetlenül Önnek is megküldjük.

A MEGOSZ a magán erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók gazdasági, szakmai érdekképviselete, egyéni erdőtulajdonosok és gazdálkodók mellett az erdészeti integrátorok is tagjai e szervezetnek.

A FAGOSZ erdőgazdálkodók (magán és állami), faipari, fakereskedelmi és ezekhez beszállító cégek gazdasági, szakmai, munkaadói érdekképviselete.

Az OEE az erdészek, az erdők és az erdőgazdálkodás iránt érdeklődő személyek egyesülete, ugyanak-kor e szervezetnek pártoló tagjai az erdészeti zrt-k.

Véleményünk lényegére térve: A környezetügy középtávú stratégiájának vitaanyagában számunkra erős kontraszt látható az erdőgazdálkodást és az összes egyéb területeket tárgyaló részek között. Az 5.1.1. pontban a nemzeti parkokkal foglalkozó rész ismét harcos területszerző ultimátumot fogalmaz meg, ami szerint az előterjesztő a nemzeti park igazgatóságok (költségvetési szervezetek) vagyonkezelésébe kíván áthelyezni 100% tartós állami tulajdonban lévő erdészeti társaságok által kezelt erdőterületeket.

Ezzel messzemenően nem értünk egyet. A javaslat megvalósítása alapjaiban ingatná meg az érintett cégek gazdálkodását, továbbá az ország számára jelentős költségvetési többletkiadást okozna. A jelen állapotban az erdőgazdasági társaságok eredményesen gazdálkodnak és a költségvetés nettó befizetői. Figyelemre méltó, hogy az MGSZH Erdészeti Igazgatóságainak mérlegbeszámolóiból az olvasható ki: az erdőgaz-daságok szakmai munkája jó, vagy kiváló, ugyanakkor a nemzeti park igazgatóságok erdőkezelési munkájá-val kapcsolatban több esetben is szakmai kifogások merültek fel. (Nem megfelelő erdőkezelésért a NPI-okra több ízben is szabtak ki erdővédelmi bírságot.) Az élő körzeti erdőtervek - amihez a végrehajtás szakmai megfelelőségét mérik - lényegében egyben természetvédelmi és Natura 2000 kezelési tervek is, valamint ezen erdőterveket jóváhagyásukkor a természetvédelmi hatóság is ellenjegyezte.

Amennyiben a cél az állami tulajdonú erdőterületek minél hatékonyabb és szakmai szempontból is megfelelő vagyonkezelése, akkor részünkről lényegesen célravezetőbb megoldásnak látszik a mintegy 20 ezer hektárnyi, a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő erdők átadása vagyonkezelésre a térségben működő állami erdészeti társaságoknak. Ezek együttesen közel egymillió hektár erdő művelési ágú területen gazdálkodnak. Ha már a kezelői jog átadása szóba kerülne, sokkal célszerűbb lenne a 2-3%-nyi részt a 100%-hoz csatolni, mint az utóbbiból bármennyit az előzőhöz.

Árulkodó a 36. oldal második bekezdés megállapítása:

"Az eredményes természetvédelmi vagyonkezelés a pozitív szakmai, társadalmi hatásokon túl hozzájárul a nemzeti költségvetés tehermentesítéséhez, ezért kívánatos a lehetőség szerinti legnagyobb mértékű állami tulajdonú védett, vagy védelemre tervezett földterület vagyonkezelésbe vétele."

Ez annak világos beismerése, hogy mai állapotában a természetvédelmi vagyonkezelés nem eredményes, hanem éppen hogy jelentősen megterheli a költségvetést. E feszültséget a KvVM azzal szeretné palástolni, hogy a veszteségek fedezéséhez gazdálkodást is szolgáló erdőterületet szeretne rabolni a hatékony gazdálkodóktól a kevésbé hatékony költségvetési szervezetekhez.

Az erdőgazdasági társaságok költségvetési befizetése nagyságrendileg körülbelül annyi, mint amennyit a nemzeti park igazgatóságok kivesznek a költségvetésből. A stratégiát leíró vitaanyagból hiányzik a hivatásos természetvédők által - más esetekben - oly nagyon szorgalmazott hatástanulmány: nincs számítási anyag arra, hogy bármely mértékű erdőgazdasági erdőterület NPI-i kezelésbe vétele milyen következmé-nyekkel járna a fakitermelésben, a foglalkoztatásban és a gazdálkodás eredményeiben.

Az átvenni szándékozott, most kezelésükben lévőhöz képest sokszorosan nagyobb erdőterület kezelésére a NPI-ok nincsenek felkészülve, se megfelelő szakembergárdájuk, se megfelelő tapasztalatuk, se megfelelő eszközállományuk nincs. Csak nem az lenne a megoldás, hogy a NPI-ok aztán a területet kezelő gazdasági társaságokat hoznának létre, mint ez a Hortobágyon is megtörtént?

A vitaanyaghoz, illetve a leendő stratégiához tartoznia kellene olyan mellékleteknek, melyekből számszerűen és részletesen látni lehetne a javaslatok szerinti szakterületek jelenlegi, illetve javasolt adatait.

Általában is elfogadhatatlannak tartjuk azt a hazai természetvédelmi megközelítést, amely statikus szemléletű, célja a minél nagyobb területek védetté nyilvánítása. Mindezt lényegében társadalmi, illetve az érintett területek tulajdonosainak, gazdálkodóinak konszenzusa nélkül teszi, a kijelölés után pedig hatósági eszközökkel igyekszik elérni a természetvédelmi célkitűzéseket. Jobb lenne a társadalmi - ezen belül a közvetlenül érintettekkel - egyeztetésen alapuló védelemre kijelölés, amit meg kell előzzön a speciális természetvédelmi vagyonkezelés feltételeinek és lehetőségeinek vizsgálata.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban meghatározva hazánk és az EU is elfogadta, hogy az erdőgazdálkodás a vidékfejlesztés szerves része. Az erdők környezeti szerepén túl az erdőkben és azok termékeivel gazdálkodás jelentős tényezője a vidék munkahely és lakosság megtartó erejének. Minden természetvédelmi törekvéseknél és intézkedésnél figyelemmel kell lenni az erdős térségek lakójára, az emberre is, akinek munkát és megélhetést is ad az erdő.

A részletes véleményt levelünk melléklete tartalmazza.

Örömmel vennénk, ha a leírtakról személyes konzultációra is alkalom nyílna Ön és a három szervezet között. Tisztelettel:

(MEGOSZ-FAGOSZ-OEE)