Ragasztóanyagok a MINŐSÉG árnyékában!

Mindannyian tudjuk, hogy a faipari termékkészítés egyik kényes feladata a ragasztás. A diszperziós termékek alkalmazása a fizikai kötés jellemzői miatt gondos munkát kíván a felhasználóktól. A minőségi ragasztás sok feltételtől függ, többek között a faanyagok fajtájától, vastagságától, nedvességtartalmától, a ragasztó, a munkatér, és az anyag hőmérsékletétől, viszkozitástól, a felhordott ragasztóanyag mennyiségétől, valamint az alkalmazott technológiától.

A legjobb tudásunk szerint elvégzett ragasztásnak van még egy mindent eldöntő alapfeltétele: az adott ragasztási célra ajánlott ragasztóanyag elvárt megfelelősége.

A faipari ragasztóanyagok iránti követelményeket az Európai Unió területén az EN 204 minősítő norma határozza meg, vizsgálati eljárásokat pedig az EN 205 szabvány írja elő. Az EN 204-es szabvány D1, D2, D3, D4 vízállósági csoportokat határoz meg, és az ezeknek megfelelőséget szigorú feltételekhez rendeli. A gyártók, vagy felhasználók akkreditált vizsgáló laborokban ellenőriz(tet)hetik a termékek minőségét. A gyártók által kibocsátott termékismertetők kiemelten kezelik termékük vízállósági fokozatának megjelölését. Ez az adat ad tájékoztatást a felhasználónak, hogy a vásárolni kívánt termék kül,- vagy beltéri célra alkalmas.

Hazánkban a 90-es évekig a ragasztóanyag gyártók, fontosnak tartották, hogy ragasztóanyaguk szakintézeti bevizsgálással rendelkezzen. A Henkel a minőségbiztosítás érdekében a FAIMEI vizsgálólaborjával - gyártásközi mintavételes eljárással - minősíttette faipari diszperziós ragasztóanyagait. Az évek során megszűnt a ragasztók minőségbiztosítási kötelezettsége, a fatermék gyártók sem igényelték a szakintézeti jegyzőkönyveket. Az évek során kialakult a bizalmi elvre épülő minőség tanúsítás. Szélsőséges esetekben megjelentek a felülírt, vagy a felhasznált alapanyagról szóló vizsgálati jegyzőkönyvek.

A nem megfelelő vízállósági fokozatú termék választása, vagy a felhasználó félrevezetése a fatermék gyártónál súlyos minőségi problémát és veszteséget okozhat. A cégek egy része keserű emléket őriz a nem megfelelő minőségű ragasztóanyag miatt keletkezett gyártási problémákról.

Magyarországon az elmúlt évtizedben a diszperziós termékek területén is kínálati piac alakult ki. Az importon túlmenően a hazai gyártók is megfelelő minőségű terméket kínálnak felhasználóiknak. A kínálati piac egyik meghatározó jellemzője az árharc, melynek törvényszerű hozadéka lehet a minőségromlás is.

Az 2007-ben jelent meg a magyar piacon egy romániai cég által gyártott, magyar forgalmazók által értékesített Emer D3 nevű, D3 vízállósági fokozatúnak minősített termék. A ragasztóanyag rendkívül alacsony piaci ára egyre több felhasználót nyert meg. Ugyanakkor az elmúlt évben több felhasználótól kaptunk jelzést a ragasztóanyag minőségével kapcsolatban. A körülmények arra motiválták a Henkelt, hogy az említett Emer D3 terméket akkreditált laboratóriumban bevizsgáltassa. A bevizsgálásra a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdészeti és Faipari Vizsgálólaboratóriumát kértük fel.

Részletek (A NYME Erdészeti és Faipari Vizsgálólaboratóriumának engedélyével) az Emer D3 ragasztóanyag vizsgálati jegyzőkönyvéből:

A faipari szerkezetek készítésének egyik súlyponti kérdése a ragasztási feladatnak megfelelő vízállósági fokozatú termék kiválasztása és a gyártó által garantált minőség megléte. A nem megfelelő ragasztó használata beláthatatlan veszteségeket okozhat felhasználójának az időjárási behatások következményeként fellépő szerkezeti károsodás következményeként.

Javasoljuk, hogy a biztonságos munkavégzés érdekében kérje szakember segítségét. Az Emer D3 nevű faipari ragasztó vizsgálati eredményeit a korrekt piaci verseny és a felhasználók minőség iránti igényeinek védelme érdekében kívántuk nyilvánosságra hozni. A teljes jegyzőkönyv másolatát az érdeklődőknek kívánságra megküldjük.

Ecseri József, értékesítési, műszaki tanácsadó

telefon: (30) 91-92-915, fax: (1) 209-15-43

jozsef.ecseri@hu.henkel.com, www.ragasztas.hu

Lakossági-és Szakipari Ragasztástechnika

Hekel Magyarország Kft. www.henkel.hu

Budapest, 2008. január 2.

(X)