Tarol a skandináv stílus - funkcionalizmus és ergonómia

A Skandinávia szóval jelölt öt ország: Svédország, Dánia Finnország, Norvégia és Izland modern lakberendezési stílusának első bemutatkozása egy 1951-es londoni kiállításhoz köthető. A kiállított bútorok, használati és dísztárgyak nagy sikert arattak. Népszerűségük máig töretlen.

A ma skandináv stílusként ismert lakberendezési irányzat a Bauhausból és az art decóból merítve, eltelve a modernség eszméjével az ötvenes években alakult ki, ám erősen kötődik a helyi hagyományokhoz. Nyilván e kötődés, a mélyre eresztett gyökerek is hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a stílus azóta is virágzik: divatos, mert képes a folytonos megújulásra. Ez köszönhető a jól szervezett intézményi háttérnek: jó iskolák, a kezdő tervezőket, műhelyeket támogató alapítványok, megfelelő ipari és kereskedelmi háttér a tervek megvalósításához és a kész termékek értékesítéséhez.

Az északi emberek szoros kapcsolatban élnek a természettel. Ha a hideg megakadályozza, hogy sok időt töltsenek a szabadban, akkor a természetet viszik be a lakásba természetes anyagok, növényi motívumok formájában. A skandináv országok hagyományos lakberendezési stílusát erőteljesen befolyásolta az éghajlat, mely az év legnagyobb részében igen zord. Tehát az otthonok elsősorban a hideg ellen nyújtanak menedéket, ezért gyakran használják a meleg anyagokat, a fát és a különféle textileket. A legolcsóbb, legkönnyebben megmunkálható fa a fenyő, de tölgyből, kőrisből, bükkből, juharfából is készítenek bútorokat, padló- és falburkolatokat. A tervezők szívesen alkalmazzák a rétegelt lemezt, ebből készülnek a jellegzetes hajlított formájú székek. A textilekből a természetes alapanyagúak: a pamut és gyapjú dominál. A világos vagy natúr árnyalatok mellett élénk színek, vidám minták is megjelennek, melyek jól ellensúlyozzák a hófödte tájak hideg egyhangúságát.

A skandináv stílust az egyszerűség, a vallási hagyományból eredő puritanizmus, kevés díszítés, letisztult formák, sima felületek jellemzik. A szépség elsősorban az arányokban és az anyagok mesteri megmunkálásában keresendő. Másik jellegzetessége a funkcionalizmus és az ergonómia. Kerülnek mindent, ami felesleges. Nem csak a túlzott díszítést, a semmire sem használható tárgyakat, tereket kerülik, de a tervezők rengeteg szellemes, ötletes megoldással a felesleges mozdulatoktól is kímélik a felhasználót.

Forrás: Stílus és Életmód