ERDŐ-KUTATÁS - Az erdő, amit szeretünk, de nem ismerünk

Országos közvéleménykutatás az erdőkkel és az erdészekkel kapcsolatban

A hazánkban működő állami erdészeti társaság közül az ÁPV Zrt által felülgyelt 19 társaság összefogásával 2007. május-június hónapokban egy országos reprezentatív kutatás készült a lakosság erdőállománnyal és az erdészekkel kapcsolatos ismereteiről.

A módszertan: 3 fókuszcsoportos beszélgetés, 800 fős országos megkérdezés CATI módszerrel.

Az eredmények megdöbbentőek. A kutatási jelentés innen letölthető (76 oldal ppt állomány, 3,01 MB). (Az eredeti forrás, az edő.hu oldal a hosszú ékezetes ő miatt az InternetExplorert használóknak - a döntő többség - nem elérhető, ezért a kutatási jelentést feltettük ide, a FATÁJ tárhelyére.)

A megkérdezettek nagy része elégtelen és sokszor helytelen ismeretekkel bír. Sok esetben olyan alapvető kérdések megválaszolásával is komoly falakba ütközünk, mint például az erdész, illetve annak feladat- és foglalkozási körének meghatározása.

A kutatási jelentés összefoglalója és javaslatai:

Nincs társadalmi tudat és felelősségvállalás

Az összetett, kvalitatív és kvantitatív kutatás alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a magyar lakosságnak nincs az erdőkkel és az erdészekkel kapcsolatban társadalmi tudata, felelőssége és véleményalkotása. Mindenki fontosnak tartja az erdőket, de tenni a nagy többség nem akar és nem tud.

Valamilyen oknál fogva úgy érzik, alapvető társadalmi elvárás vagy pozitív személyes önkép, ha az emberek járnak erdőbe, így a döntő többség állítja, ő erdőbe járó. Ugyanakkor úgy vélik, hogy rajtuk kívül minimális mennyiségű ember jár fák közé. A valóságos képet így inkább ebből a megközelítésből tudjuk elképzelni: a lakosság nagy része pozitívan áll az erdőkhöz, szeretnének járni oda, de valójában nem járnak erdőbe.

A többség úgy véli - ugyanúgy, mint a környezet-védelem esetén -, hogy a magyarok nagy része nem törődik az erdőkkel, és a negatív hozzáállásuknak is köszönhető, hogy romlanak az erdők.

Nincs elég erdő, lopják a fákat, de mit lehet tenni?

A tény, hogy Magyarország erdőterületének aránya majd egy évszázad alatt 11,8%-ról 19%-ra emelkedett, egyáltalán nem közismert. Sőt: a többség úgy gondolja, folyamatosan csökken az erdőállomány, aminek a minősége rossz, nem gondozott, kevés benne a turista-út, azok sem jó minőségűek és folytathatnánk a negatív sort.

Mindez alapján úgy véljük, a többség nem saját tapasztalatai alapján mond véleményt, hanem a tömeg-médiumok befolyásoló hatása érezhető (esőerdők irtása, fa-lopások, de pl. Budapesten az Andrássy úti vagy Liszt Ferenc téren tapasztalt anomáliák is ezt a véleményt erősítik), az általános magyar negatív-véleményalkotás tökéletesen illeszkedik ebbe a képbe.

Az erdők azonban feltétlen szükségesek, bár sok a félelem: főleg a kullancsokkal, de a hajléktalanoktól, bűnözőktől, sőt néhányan a vadállatoktól is félnek.

Az a fontos, ami a mikrokörnyezetben van

A csoportokon elsősorban nagyvárosi embereket kérdeztünk meg, és esetükben egyértelmű volt, hogy számukra az erdő a városi lét kiegészítője. Az erdők célja, hogy tisztítsa a koszos városi levegőt, otthonosabbá tegye a betonon alapuló városi környezetet, elősegítse a városiak hétvégi pihenését, kikapcsolódását.

Ezek alapján nem meglepő, hogy erdőként kezelték a kutatás alanyai a városi ligeteket, az út menti fákat, vagy a tereken levő fás területeket. Úgy érzik, hogy a városi vagy útszéli fák pusztulása egyértelműen a fás területek szignifikáns csökkenésével jár együtt, így könnyebben leszűrhető a következtetés a rossz minőségű, elhanyagolt erdőkre vonatkozóan.

Feltehetően az általánosan tapasztalható szemetes környezet is indukálja azt, hogy a többség meg van győződve arról, szemetesek az erdőink.

Szeretjük az erdészeket, bár egyet sem ismerünk

Az erdészekkel kapcsolatos attitűdök egyértelműen pozitívak: szeretjük őket, és fontosnak tartjuk a munkájukat. Ez mindenképpen jó hír.

Ugyanakkor a kép árnyaltabb ennél: szinte senki nem ismer konkrétan erdészt, nem tudjuk, mivel foglalkoznak pontosan, hol laknak, milyen végzettség szükséges hozzá, vagy egyáltalán ki fizeti őket, mennyi a fizetésük. Ennek megfelelően kevesen is szeretnék, ha pl. a gyerekük valamikor erdész lenne.

Az erdészeket felkészültnek, szakmailag megfelelőnek tartja a magyar lakosság, ugyanakkor "láthatatlannak": ritkán lehet találkozni velük, így a munkájukkal sincsenek tisztában.

A legtöbbünknek még ma is, ha erdészről kérdeznek, Trokán Péter jut eszünkbe a Szomszédokból, a maga idillikus életével, erdei házával, zöld Lada Nivájával.

Javaslatok - Egyértelmű kommunikáció

A valóban unikális kutatásból egyértelműen azt látjuk, hogy a nagy többség jellemzően azon információkhoz jut hozzá, amiket a tömegmédiumok juttatnak el (kullancs-veszély, erőszakos támadások, lopás és fakitermelés, illegális versenyek vagy balesetek, tv2 Napló erdőtakarítás, stb.), hiszen ezek akár bulvárhírként is terjednek.

Ennek megfelelően úgy érezzük, egyértelmű, rövid és egyszerű üzenetekkel lehet a leginkább elérni a laikus közönséget, melyek mindenki mikrokörnyezetében értelmezhetőek lehetnek: szólhat az erdők állapotáról, nagyságáról, vagy az erdészek munkájáról, a lényeg, hogy az ország bármely részén élő magyar találkozhasson ezekkel az információkkal, azokat gyorsan megélhesse, értelmezhesse és kezelje.

Az összetett, tudományos üzenetek csak a szakmának szólhatnak, a laikusoktól nem várható el, hogy azokat kezelje, sőt tisztában kell azzal lenni, hogy a lakosokat mindez nem is érdekli. Nekik rövid, tömör, könnyen kezelhető üzenetek, szlogenek kellenek.

Forrás: Erdő.hu