Csigalépcső - máshogy

Padlóburkolás terén mindig amolyan mostohagyerek szerepét töltötte be a lépcső. Ha kellett, kelletlenül beburkolták fával, szőnyeggel, vagy éppen csúszásgátló PVC-vel.

Akárhogyan építették, bárhová a lakásban, enteriőr szempontjából mindig egy kicsit a szükséges rossz szerepét töltötte be, aminek a külalakján a korlát anyagának és formájának változtatásával lehetett javítani.

Lassan hazánkban is teret hódít a könnyűszerkezetű csigalépcső. Ennek oka elsősorban az, hogy kis helyet foglal, tökéletesen megfelel a galériákra, emeletre való feljutáshoz, emellett egy szép korláttal akár lakásunk éke lehet. A lépcsőfokok kialakításánál azonban még mindig a praktikus szempont a legfontosabb, pedig egy csigalépcső természetes vonalát kihasználva nagyszerű és változatos mintákat hozhatunk ki belőle.

Klasszikus csigalépcsőnél szinte adja magát a csigaház-szerű vonal, ahol egyszerűen csak az élő héjhoz hasonló mintázatot kell adni a lépcsőfokoknak. Így az egész szoba felülnézetből teljesen más arculatot fog kapni. A mintázat kialakításához különféle anyagokat is használhatunk. A megfelelően kivágott és ragasztott szőnyeg épp úgy megteszi, mint a természetes színű PVC, amihez egyező színű csúszásgátlókat is felszerelhetünk.

A messze legelegánsabb lépcsőfokokat azonban intarziából rakják ki. Mivel a különböző fafajok természetes színeivel variálva szinte az eredetivel megegyező csigahéj-hatást tudunk elérni, már csak azt kell kifundálni, hogyan őrizzük meg az intarziánk épségét. Bár a tömörfák felhasználásával készült intarziaparketta évtizedekig is tökéletesen mutatna, lépcsőburkolatnak nem igazán felel meg, mert a - különösen a széleknél jelentkező - erős igénybevétel rossz fajlagos eloszlása idő előtt szétfeszítheti a mintát. A tartósságot többféleképpen növelhetjük, ennek egyik legjobb eszköze a megerősített üveg, vagy műanyag, illetve speciális polikarbonát.

A minta épségét megőrző műanyagos "szél-védő" megoldást leginkább könnyűszerkezetű lépcsőknél, illetve kovácsolt vasból készült felépítményeknél használják. Itt a tökéletesen átlátszó, ám lekerekített szélű műanyagot a lépcső speciálisan kialakított szélébe illesztik be, hogy merev szerkezetével elnyelve a lépcsőre irányuló erőhatásokat, egyben tartsa az intarzia mintáját. Megfelelő illesztésnél és ragasztásnál nem is látszik, hogy fától eltérő anyag lett installálva, ugyanakkor a széleken csúszásgátló hatásával növeli a járásbiztonságot. A műanyagba emellett hangulatvilágítást is el lehet helyezni, aminek a vezetékeit e lépcső szerkezetében könnyen el lehet vezetni.

Megerősített üveggel vagy polikarbonáttal úgy tudjuk a lépcső extrém igénybevételétől megóvni a lefektetett intarziaparkettát, ha egyszerűen betakarjuk egy védőréteggel. Ha megfelelően rögzítettük, parkettánk csillogása hosszú évtizedekig fennmarad, az esztétikai élmény pedig utánozhatatlan lesz. Ha idővel a szorgos lábak megkoptatnák a fedő réteget, akkor a csiszolással és újralakkozással sem kell majd törődnünk, elég, ha a borító réteget kicseréljük. Hátránya ennek a metódusnak, hogy az intarziát borító üvegbe vagy polikarbonátba csúszásgátló részeket kell belemarni, illetve ügyelni kell arra, hogy a ragasztása megfelelő anyagok felhasználásával, nagy pontossággal történjen meg, különben pár év alatt a ragasztó és a faréteg elmozdulhatnak egymástól, a légréses lépcsőfok pedig könnyen "szuszogóvá" válhat, arról nem is beszélve, hogy az üveg belső felülete is kopik ezután, nem csak a külső.

A teljes cikket az Intarzia Magazin következő számában olvashatnak, amit megrendelhetnek ha a honlapjukon regisztrálnak, illetve ha írnak a szerkesztoseg@intarzia.eu email-címre.

Forrás: intarzia.eu